Isten hozott!

Az ateista filozófia-professzor arról beszél tanítványainak, mi
problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri egyik, új
diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hisz Istenben?

Diák: Teljes mértékben, uram.

Prof: Jó-e Isten?

Diák: Természetesen.

Prof: Mindenható-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: Bátyám rákban halt meg, annak ellenére, imádkozott Istenhez,
hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon,
akik betegek Isten viszont nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor
Isten jó? Hmm?

Diák: (A diák hallgat.)

Prof: Erre nem tud választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember! Jó-e
Isten?

Diák: Igen.

Prof: Jó-e Sátán?

Diák: Nem.

Prof: Honnan származik Sátán?

Diák: Istentől?

Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: Igen.

Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: Igen.

Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?

Diák: (A diák nem válaszol.)

Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság?
Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?

Diák: (A diák nem felel.)

Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk
és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondja meg nekem, fiam,
látta-e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Prof: Mondja meg nekünk, hallotta-e már valaha Istenét?

Diák: Nem, uram.

Prof: Érzékelte-e már valaha Istenét, megízlelte-e, vagy érezte-e már
Istene illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható
tapasztalata Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok, nem.

Prof: Mégis hisz benne?

Diák: Igen.

Prof: A tapasztalat, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a
tudomány kijelenti, hogy ISTENE nem létezik. Na, erre mit mond, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak hitem van.

Prof: Igen. A hit... Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

Diák: Professzor úr, létezik-e hő?

Prof: Igen.

Diák: És létezik-e hideg?

Prof: Igen.

Diák: Nem, uram. Nem létezik.

(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)

Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit,
vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet sok hőnk, kevés hőnk
vagy semennyi hőnk, de nincs semmink, amit hidegnek hívnak. 273 fokkal
tudunk nulla fok alá menni, ami hő nélküli állapotot jelenti, de annál
lejjebb nem tudunk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli
állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk mérni. A hő:
energia. A hideg nem ELLENTÉTE a hőnek, uram, hanem hiánya.

(Az előadóteremben ekkor már gombostű leejtését is meg lehetett hallani.)

Diák: És mi van a sötétséggel, professzor úr? Létezik-e a sötétség?

Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet
kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de
ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek, így
van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé
tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akar rámutatni mindezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: Hibás? Meg tudja magyarázni, miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ
élet, utána pedig, a halál jön, van egy jó Isten és egy rossz Isten.
Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak.
Uram, a tudomány még egy gondolat létét sem tudja megmagyarázni...
elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket
sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna... Ha a
halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk
arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A
halál nem az élet ellentéte, hanem csak annak hiánya. Most mondja meg
nekem, professzor úr, ön azt tanítja diákjainak, hogy majmoktól
származnak?

Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra céloz, akkor természetesen,
igen.

Diák: Látta-e már valaha AZ evolúciót saját szemével, uram?

(A professzor mosolyogva megrázza fejét, kezdi látni, MI lesz a vita
kimenetele.)

Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot
végbemenni, sőt azt sem tudja senki bizonyítani, hogy ez egy
folyamatos történés, mindez azt jelentené, hogy ön saját véleményét
tanítja, professzor úr? Akkor ön nem is tudós, hanem hitszónok
/prédikátor/?

(Nagy zajongás támad az osztályban.)

Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha professzor úr agyát?

(Az osztály nevetésben tör ki.)

Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a professzor úr agyát,
érzékelte, megérintette azt, vagy érezte illatát?.... Úgy tűnik, senki
nem tette. Tehát, a tapasztalat, állandó, kimutatható bizonyítékok
hiánya miatt a tudomány megalapozott szabályai szerint a tudomány
kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek,
uram, de hogyan adhatunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnia, fiam.

Diák: Erről van szó, uram!
Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. Ez mindennek mozgatója és éltetője.

---------------------------------------------------------------------

Megjegyzés: A diák nem akárki, hanem maga Albert Einstein volt.

"A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. "
(Albert Einstein)