Isten hozott!

Esős szombatok

            Ez a történet Negrota Klaudia esete, aki egy istenfélő, román ortodox családból származik, Zăvideni-ben, Vâlcea megyében lakott. Bukarestben, a középiskolában, egy baptista osztálytársnője, aki egyik vasárnap elment vele a templomba, a kölcsönösség elvére hivatkozva, meghívta őt, hogy jöjjön el jövő vasárnap a Baptista imaházba istentiszteletre. Az illem megkívánta, hogy a látogatást viszonozza.

Nagyon félve ment el, mert annyi mindent hallott már a hívők úgynevezett „istentiszteleteiről”. Megfogadta magában, hogy az ajtó mellé áll, és ha valami szörnyűség fog bekövetkezni, akkor gyorsan elillan onnan.

Amikor megérkeztek minden másképpen volt, mint amire számított. Nagyon kedves emberek voltak és nagyon szépen prédikált a „pap” is. Nemhogy nem szaladt el, hanem még a karzatra is felment, és ott volt egész nap. Nagyon tetszet minden neki.

Hazaérve elkezdte a Bibliáját olvasni, hogy lássa, tényleg azok vannak megírva benne, amiket ott hallott?

Már keresztségre készült, amikor az egyik barátnője kapcsán megismerte a Biblia szombatról szóló igéit. Elhatározta, hogy egy olyan egyházat fog keresni, ahol a szombatot megtartják és ünneplik.

A szülei és rokonsága, nagyon haragudtak rá, mert ott hagyta az ősrégi vallást, és szektákba jár. Ráadásul egyikből a másikba.

Amikor a nyári vakációban haza ment a szülei házba, édesapja nagyon erélyesen megtiltotta neki, hogy elmenjen bárhová, akármilyen szektába Istentiszteletre. Azt mondta, hogy inkább menjen ő is diszkóba, a többiekkel. Még a szomszédból is rábeszélte a fiatalokat, hogy hívják Klaudiát, magukkal. Ő el is ment, de jó messzire megállt egy villanyoszlop alatt, ahol nem zavarta a hangos zene, és ott leült és olvasta a Bibliáját. Itt ismerkedett meg Iliţuával, akit az emberek csak gúnyosan megtértnek, bűnbánónak hívtak, mert mindig szeretett énekelni a templomban a pappal. Ezzel a fiúval minden vasárnap diszkó helyett Isten végtelen nagy szeretetéről beszélgettek.

Klaudia elhatározta, hogy Vâlceán, a legközelebbi városban, egy olyan templomot keresn magának, ahol a bibliai szombatot ünneplik..

Amikor egyszer a városban járt, a járókellőtől kérdezősködve megtalálta a Hetednapi Adventista Egyház vâlceai gyülekezeti termét, ami akkor sajnos zárva volt. A bejáratnál egy hirdető tábláról megtudta a nyitvatartási időt és az Istentiszteletek rendjét. Eldöntötte, hogy  már ezen a szombaton eljön és Iliţuát is elhívja.

Otthon csak az édesanyjának mondta el a tervét, mert az apja már egy múltkori alkalommal kifejezte a nemtetszését Klaudiának ezzel az új hóbortjával szemben.

Szombat reggel, már hajnali háromkor ébren volt, hogy el tudjon készülni. A vonat félötkor indult. A szülei szobáját lesve állandóan, hogy nem ébret-e fel valamelyik, készült izgatottan az első szombati Istentiszteletére. Mikor elkészült, óvatosan kiosont a házból az udvarra.  Itt a földbegyökerezett a lábba, amikor észrevett egy árnyékot a homályban. Az apja volt az.

- Hóvá mész? – kérdezte az apja, zord hangon.

- A templomba – válaszolta Klaudia.

- És miért nem jó neked a mi falunk temploma, miért kell neked Vâlceára menned?

- Mert ott a Bibliából tanítanak, és ott jobban megértek mindent.

- Maradj itthon, nem mész sehová! – parancsolt rá az apja.

- Apám, én nagyon szeretlek, de az én életemben az első helyen Isten van, Őt akarom követni. Engedj el, kérlek. – mondta Klaudia határozott hangon, és lelkében érezte, hogy az igazság útjára lépet.

- Ha most elmész, ne gyere vissza többé – mondta az apja és bement a házba.

Klaudia elment és rábízta magát Istenre. Az állomáson Iliţua már várta.

Vâlceán a gyülekezetben mindkettőjüket nagyon kedvesen fogadták. Lenyűgözte őket az ott tapasztalt rend és a szeretet, amivel az ottani emberek egymás iránt voltak. Az igehirdetés is nagyon érdekes és tanulságos volt, sok új kérdés fogalmazódott meg bennük. Délben az egyik család meghívta őket ebédre. Nagyon jól bántak velük. Klaudia teljesen elfelejtkezet mindenről, amit otthon hagyott, még édesapja utolsó szavai sem jutottak eszébe csak este, amikor készültek hazafelé indulni. Senkinek nem mondta el a reggeli esetet, csak Istennek egyedül, és miközben imádkozott egy hang állhatatosan a fejében azt mondta: „Térj haza a te szüleidhez”, ám az értelme azt súgta, hogy ne menjen haza. Végül mégis a hangra hallgatott.

Megérkezve a falujukba már messziről figyelte, vajon nincs-e kinn az apja az udvaron? Minden csendesnek látszott. Óvatosan benyitott a házba, az ajtót nyitva hagyva maga mögött, hogyha szaladni kell, akkor legyen szabad az útja. Nagy meglepetésére a szülei vacsorára terített asztallal várták. Klaudia köszönt, és nagyon bambán nézhetett, mert az apja rászólt:

- Mit bámulsz úgy rajtunk? Gyere enni! Nem vagy éhes?

Akkor értette meg Klaudia, hogy amikor Istent választotta, hogy az Ő útján járjon, akkor választotta a szüleit is. Nagyon boldog volt!

Az édesapja többet nem tiltotta meg, hogy elmenjen az adventista templomba, ám sokszor kényszeríttette őt, hogy szombaton dolgozzon. Ez nagyon bántotta, mert tudta, hogy mint keresztény, nem mondhat ellent az apjának, ezért Istentől kért segítséget, hogy oldja meg ezt a problémáját is.

Egyik péntek este édesapja odaszólt, hogy reggel legyen kész, mert ki kell menni a mezőre. Klaudia Újból Istenhez fordult és arra kérte, hogy rendezze el ezt a dolgot.

Másnap reggel eset az eső!

És a következő szombaton is, és ahogy telt az idő az eső erősödött úgy hogy már jeges eső eset.

Az apja is, mint mások a faluból, mindent megpróbáltak, hogy elállítsák az esőt. Sót szórtak a tűzbe, beásták a baltát a földbe, de minden hiába volt, az eső nem állt meg. Akkor az édesapja kézen fogta Klaudiát.

- Gyere, imádkozzunk a te Istenedhez, hogy állítsa meg a jeget és az esőt, mert ezt csak Ő tudja megtenni.

Akkor letérdeltek és Klaudia imádkozott Istenhez.

Ima után az eső elcsendesedett és megállt és a következő szombatokon is szép idő volt.

Azóta többet soha nem mondta a lányának, hogy szombaton dolgozzon.

Klaudia, mikor ősszel visszatért Bukarestbe, ahol a középiskolai tanulmányait végezte, egy evangelizációs sorozaton végleg döntött Isten mellett és átadta Neki életét, szövetséget kötve Vele.

Ugye milyen jó Istenünk van?

Ésa. 41,10 Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

(Az Experienţe pe „calea ingustă” romániai havi lap 2001/1 száma „Nu te teme” írását fordította és átdolgozta Bácsi Miklós)