Isten hozott!

Csel. 1,8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.

„Hogy mindnyájan egyek legyenek”

            A nevem Danci Viorel (Dáncs) a borsai adventista közösség tagja vagyok Máramaros megyéből. Isten segítségével és az Ő dicsőségére szeretném veletek is megismertetni, egy Olaszországi tapasztalaton keresztül, ahol jelenleg élek, milyen hatalmas erővel dolgozik a mi Istenünk.

                        Valdens* tájakon

            Egy nagyon boldog, és nem véletlen alkalommal, megismerkedtem néhány olasz állampolgárral, akik a Valdens egyház tagjai voltak. Néhány év alatt nagyon jó barátság alakult ki közöttünk és arra is lehetőségünk volt, hogy együtt tudtuk megosztani másokkal az Evangélium csodálatos igazságát. Így történt, hogy idővel, az eleinte még csak személyes kapcsolat, végül a valdens Biella To. – gyülekezet és a torinói román adventista gyülekezet között egy aktív és kellemes, sok találkozásokban konkretizálódó kapcsolattá alakult. Ezekről a találkozásokról sohasem hiányzott, az ének, vers és természetesen Isten jótékonyan ható Igéje sem.

            Az utóbbi három évben a Valdens egyház minden nyáron megrendezte ezeket a találkozókat a román adventista csoporttal, találkozók, amelyek minden alakalommal nagyon kellemes élményeket vésnek minden résztvevő lelkébe. Ráadásul a helyi sajtó, és nem csak, felhívta a figyelmet az adventista életmódra, és azt követendő példaként állította minden hívő ember elé.

            E kapcsolatokon keresztül Istenünk alkalmat adott arra, hogy Jézus Krisztus megváltásának örömhírét ott is el tudjuk mondani ahol még nem hallottak róla. Egy ilyen tapasztalatot szeretnék a következőkben elmondani.

                        Egy meglepő meghívás

            Tavaly, azaz 2000. június 18 – án, egy meghívót kaptam az Olasz Valdens Egyháztól. Vendégségben voltam dr. Burattiéknál, aki a helyi Valdens Egyház vezetője és elnöke a „Dolcino” kutatási intézménynek (kb. a XIII. sz. – ban alakult intézmény, ami az egyházi reformokkal foglakozik – a fordító). Dr. Buratti, nagy meglepetésemre, meghívott, hogy kísérjem el egy, a Katolikus Egyház által szervezet találkozóra, amire a piemonti egyházvezetők voltak meghívva. Ezen a találkozón kellett megválasztani a Katolikus egyház részéről az új, ökumenikus kapcsolatokért való felelőst észak Olaszországban. Ugyanakkor lett bemutatva, az „Új Ökumenikus Charta”.  A résztvevők között jelen voltak papok, püspökök, pásztorok és vezető személyiségei a Baptista, Pünkösdista, Valdens, Evangélikus és más egyházaknak. Nagy csodálkozásomra, lehetőségem volt, hogy haljam és lássam először az életemben, annak a hatalmas, karizmatikus irányzatnak a képviselőit, ami a Katolikus egyház mellett fejlődött ki. Ebben az irányzatban jelen van a nyelveken való szólás, ördögűzés, gyógyítások, stb., ami miatt ez a mozgalom nagyon gyorsan fejlődik a Katolikus Egyházon belül. Jelen voltak még a politika és a társadalmi élet reprezentánsai is.

            Azért írom le ilyen aprólékosan a jelenlevőket, hogy világossá tegyem, hogy ittlétem, teljes anonimitásba burkolózva történt. Amikor a terembe léptem, alázatosan foglaltam helyett, az általam kísért személy mögött.

                               Az első számú probléma

            Megkezdődtek a felszólalások. A Katolikus Egyház képviselője beszélt a Pápa hő vágyáról és érdemeiről abban, hogy az összes egyházakat egyesülve lása. A protestáns egyházak képviselői arról beszéltek, hogy végül is azok, amik szétválasszák az egyházakat nem is olyan nagy problémák, és mindnyájan, egyformán felelősek vagyunk érte.

            A karizmatikus mozgalom képviselője, kifejezte azt a hitét, hogy nemsokára a Szentlélek közbe fog lépni és egy új kiáradásban megmutatja a keresztényeknek az utat az egységre.

            E felszólalások után nagyon keserű érzések töltöttek el, azért mert nem teszik az ujjukat a sebre, és nincs kimondva az igazi ok, ami az egységet hátrálja. Tele voltam vággyal, hogy felálljak és, hogy elmondjam a Hetednapi Egyház és a Szentírás nézetét, ám belátjátok, hogy ez lehetetlen volt. Az egyik pillanatban, még rá is kérdeztem dr. Burattira, hogy nem lehetséges a kíséret közül is némelyeknek elmondani a véleményüket? Nagyon meglepte a kérdésem és eszembe jutatta, hogy hol vagyok és, hogy ezt az összejövetelt a Katolikus Egyház szervezte, és hogy minden eleve el volt rendezve szigorú pontossággal. Erre magamtól is rájöttem, abból a mappából, amit érkezésünkkor kaptam, és amiben minden pontról - pontra le volt fektetve.

            Ott ülve a székemen, az utolsó sorokban, lehajtottam a fejemet és a következő szavakkal kértem Istent: „Nagyon jó Megváltó, Te azt szeretnéd, hogy minden ember megismerjen Téged és a Te igazságodat, ha úgy gondolod, hogy most itt egy ilyen alkalom van, ahol bizonyságot lehet tenni, én alárendelem magamat a Te akaratodnak. Legyen meg a Te akaratod! Ámen.”

                        Isten válasza minden várakozásomat felülmúlta

            E rövid kérés után csendben követtem az események folyását, ám tele voltam izgalommal és félelemmel. Vártam az Úr válaszát…

            Amikor a találkozó az utolsó pontjához ért, a Katolikus Egyház képviselője szólalt fel, őt választották meg az új ökomenikus kapcsolatok felelősének. Ő végül megköszönte mindenkinek a részvételét, megemlítve egynéhánynak a nevét is, végül ezekkel a szavakkal zárta be a beszédét:

            - Köszöntöm közöttünk dr. Burattit, és az ő hátánál (közben engem kereset a tekintetével) van valaki, aki ha szeretne valami bizonyságot tenni, megkérjük, hogy tegye meg.

            Ledöbbentem!  Isten válasza minden várakozásomat felülmúlta! Emberileg lehetetlen volt, hogy ez megtörténjen. Isten Szentlelke munkálkodott ezeknek az embereknek a gondolataiban, hogy azok közül a sok kísérő közül, engem válasszanak ki, egy ismeretlent… egy idegent… egy névtelent… egy hívatlant. Semmi kétség! Isten az Ő végtelen kegyelméből, megadta, hogy én legyek az Ő szavának a hordozója, e „nagy” emberek előtt!

                        Az Isten szavának hordozója, a Pápa országában.

            Előre vezettek, ahol dr. Buratti bemutatott, és néhány ihletett szóval, nagyon kellemesen, bemutatta az Adventista egyházat is, aminek a tagja vagyok. Izgatottan, felléptem a mikrofonhoz. Hittem abban, hogy Isten fogja a szavakat a számra adni ehhez az alkalomhoz illően, és hálát adtam azért is, hogy megtanultam az olasznyelvet, mert így minden jelenlevő megérthette a beszédemet. Elmondtam a bevezetőben, hogy nem fogok beszélni itt, sem napokról, sem ételekről (ugyanis egy előbb felszólaló vádolta az ökuménia elutasítóit, mondva hogy ezek számára az étkezés vagy egy nap fontosabb, mint az egység), hanem inkább az egységről fogok beszélni, mert az Adventista Egyház is ezt az eszmét követi. És ha van Valaki, akit ezért dicsőíteni kell, akkor az a személy Jézus, mert ezt Ő már akkor kezdeményezte, mielőtt mi az egységre törekedtünk volna.

            - Mielőtt a mi vágyunk lett volna – mondtam – Már az Ő vágya volt. Ezért meghívok mindenkit, hogy irányítsuk a mi elismerésünket afelé, aki az életét adta értünk a golgotai kereszten. Elhangzott itt, – folytattam – hogy meg kell várjuk, amíg a Szentlélek egy újabb kiáradásában megmutatja azt az utat, amelyet követnünk kell. Ám kedveseim! Azt hiszem, nem nekünk kell várni, hanem Isten az, Aki már régóta vár, hogy mi mindnyájan elfogadjuk azt, amit Ő már régen kijelentett az Írásaiban. Elegendők a kijelentések, hogy mi megtalálhassuk, és követni tudjuk azt az utat, ami az egységre visz. Engedjék meg, hogy néhány szóval az Ökumenizmus egy másik oldalát vázolhassam fel, egy kérdést intézve önökhöz. „Gondoltak-e egyszer is ara, hogy az Ökumenizmus veszélyesebb is lehet, mint a jelenlegi megosztottság?”

            Megéreztem a jelenlevők csodálkozását és azonnal engedélyt kértem, hogy megmagyarázzam a kérdést.

             - Úgy gondolom, hogyha ez az Ökumenizmus, amit mi prédikálunk, és ami felé törekszünk, nem egy biztos alapra, éspedig a Bibliai Igazság Alapjára van építve, akkor ez a sokat áhított egység rosszabb lesz, mint a jelenlegi megosztottság. Miért mondom ezt? Abban az országban is ahonnan jövök, többségében ortodox hitű ország, beszélnek az ökumenizmusról, a következőkeppen: „Igen akarjuk”, „Közel vagyunk hozzá”, Még egyezkedünk”, „Még néhány dolog elválaszt, de végül is mi is engedünk ők is engednek, amíg egyek nem leszünk”.

            Sokak számára az ökuménia csak egy alku tárgya, a kompromisszum késégének a kibontakozása, és így az egésznek egy piaci egyezkedés arculatát kölcsönzik. „Engedj te is akkor én is engedek.”

                        Krisztus az igazi Alap

            Ahogy végig néztem a teremben, sokak arcán beleegyező kifejezést láttam. Mások arcáról pedig azt olvastam le: hogyan meri ez, ennyi vallásos embernek ilyen egyenesen mondani ezeket.

            - És - folytattam – az igaz Alap, amire az egységünket építenünk kell, Jézus! Az igazi példát János 17, 21 –ben találjuk: Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

             És a következő felhívással fejeztem be:

            - Mielőtt bevégeznék az egyházak közötti egységet, keressük előbb Isten Szentlelkét, hogy személyesen egyek tudjunk leni Jézus Krisztussal. Először Vele, hogy a köztünk lévő egység többé semmilyen problémát ne vessen fel. Meghívok mindenkit arra a megváltó kapcsolatra, amit Jézus Krisztus megismerésében, a Vele való személyes kapcsolatban, naponta meg kell élnünk, Vele, aki az életét adta értünk. Segítsen meg mindezekben, az Ő kegyelméből! Ámen.

                        „… a föld végső határáig…”

            Nem fogok itt a továbbiakban, beszélni a tapsról, ölelésekről és áldásos szavakról, nincs is helye itt az ilyesminek. Ám szeretnék beszámolni egy dologról, ami nagyon megérintet, egy bizonyíték, hogy a Szentlélek állandóan minden körülményektől függetlenül dolgozik, hogy az evangélium mindenkihez eljusson.

            A találkozó egy közös étkezéssel ért véget. Ez egy olyan alakalom, volt ahol sok kérdésre tudtam válaszolni. Az egyik pillanatban egy ifjú közeledet hozzám, és baráti melegséggel megölelt, és ezt mondta:

            - Habár katolikus vagyok, nagyon közel érzem magam az Adventista Egyházhoz, mert egyetlen egyháznak sincs ilyen világos, tiszta és igazságokkal teli üzenete.

            Tudván, hogy ebben a körzetben nincs Adventista jelenlét, megkérdeztem, honnan ismeri az adventista üzenetet? Amire azt válaszolta, hogy ő és a barátai, akik mind beszélik az angol nyelvet véletlenül felfedeztek egy „3 ABN” (Harmadik Angyal Televíziós Csatorna) nevű műholdas Tv adót, és azóta nem hagytak ki egy alkalmat sem, hogy az adventüzenetet hallgassák. Az olyan emberek, mint Mark Finley és Dug Batchelor, a legjobb barátaik lettek attól kezdve…

            Nehezen vettem rá magam, hogy ezt a tapasztalatot megosszam veletek, de szeretném felhasználni ezt az alkalmat is arra, hogy veletek együtt dicsérjük Istenünk nagy nevét és, hogy együtt csodáljuk az Ő erejét, az Ő csodálatos útjait és eszközeit, amiket arra használ, hogy az evangélium mindenhová eljusson.

            És szeretnék még valamit mondani: Isten Szavában végtelen nagy erőt és bölcsességet találhatunk és a Szentlélek segítségével a legegyszerűbb ember is Krisztus tanúja lehet, a legnagyobb világi hatalmasságok előtt is.

            Ezért úgy illik, hogy minden dicséret és minden mi köszönetünk Ő felé irányuljon, Aki egyedül méltó rá, Jézus Krisztus a mi Megváltónk.

(Az Experienţe pe „calea ingustă” romániai havi lap 2001/3 száma „Mǎ rog ca toţi sǎ fie una” című írását fordította Bácsi Miklós)

 * A valdensek  (más néven lyoni szegények) egy Provence-ban a 12. század végén, Pierre Valdes által létrehozott, pápaellenes vallásfelekezet volt, amely Európa-szerte elterjedt a középkorban. Valdes gazdag lyoni kereskedő volt, aki teljes vagyonát a szegényeknek adományozta, majd vándorprédikátor lett. Nézeteiben teológiailag nem távolodott el a kereszténységtől, mint az akkor elterjedt más eretnek szekták (a dualista alapelvű Katarok, Bogumilok és Patarénusok), ezzel szemben az egyházszervezet és a világi hatalom ellen lépett fel. Főbb hitelvei: a pápai (és világi) tekintély helyett a Biblia tekintélyét ismerték el; az egyetemes papság elve alapján elutasították az egyházi hierarchiát és a különálló klérust, illetve az apostoli szegénységet hirdette. Tagadták a purgatórium létezését, a búcsút és a halottakért mondott imát. Nemzeti nyelvű Bibliát használtak.

- Wikipédia -